Ultrafutás növényi alapokon Beda Szabolcs vegán ultrafutóval

“Ha már egyszer elindultam, végigmegyek.”

Sokan vagyunk, akik hetente 2-3-szor, elmegyünk futni egyet a Margit-szigetre, a Dunapartra, az erdőbe vagy a falut övező mezőkre. Olyanok is szép számmal akadnak közöttünk, akik beneveznek egy félmaratonra vagy akár egy teljes maratonra is.

Az ultra-hosszú, maratonon túli távok kedvelői és teljesítői azonban már jóval kevesebben vannak. Azok az ultrafutók pedig, akik ezeket a számunkra felfoghatatlan, akár 200 km-nél is hosszabb távokat növényi étrenden és ráadásul rendszerint dobogós helyen végezve teljesítik, maroknyian vannak.

Beda Szabolcs azon kevesek egyike, aki több tucat ultra verseny dobogós és első helyével büszkélkedhet, pedig (vagy talán éppen azért, mert) nem eszik állatokat. Aki futott már maratont, ismeri az érzést, ami 30km körül jelentkezik. A hátralévő 12 km lehetetlenül hosszúnak tűnik és csak valamilyen irracionalás mentális folyamat révén képes az ember felkelni, és mégis tovább menni. Ehhez képest, amikor 150km után még 70km van hátra, és az ember minden porcikája csak egy dolgot akar: megállni, nos vannak akik még ilyenkor is tovább mennek és meg sem állnak egészen a célvonalig. “Miért?” – kérdeztem Szabolcsot. Mi az ami ilyenkor is, a fizikai és szellemi határait messze meghaladva is arra készteti a futót, hogy tovább menjen?

Ilyen, és hasonló izgalmas kérdésekről beszélgetünk Szabolccsal, aki részletesen beszél többek között a 210 km-es Ultra Balatonon egyéniben elért 3. helyezéséről is.

Szóba kerül még a világ egyik leghosszabb futóversenye, a Spartatlon, Szabolcs triatlonos és Iron Man tapasztalatai, a 48 órás futóverseny, szponzoráció, tömegsport vs. profi sport és végül, de nem utolsó sorban a vegán vonal, azaz a sport és a növényi étrend kapcsolata .

https://youtu.be/JS2NauNp1Cs[optin-monster slug=”ytaygdjxlncp9e6bdho7″]